Mennyei Birodalom a Földön
Kovács Natalia/a figyuzz.hu-ról 2004.12.13. 12:01
Kína Európa nagyságú területén 55 nemzetiség 200 nyelven beszél. Éghajlata a sarkvidékitől a trópusiig terjed. Hogyan is írhatnánk le egy ekkora országot?
Csungkuo, azaz Középső Birodalom – így hívják a kínaiak országukat immáron 2200 éve. Az ókori görögökhöz vagy rómaiakhoz hasonlóan a kínaiak is a világ középpontjának képzelték magukat, amelyet barbár, fejletlen népek vesznek körül. Mindenesetre tény, hogy a kínai a világ legrégebbi, folyamatosan fennálló civilizációja, korát 3600 évre datálják.
Kína a természeti szépségek országa. A Jangce és a Sárga-folyó bővizű, sárga vízesései, a Guilin környéki kúpkarsztok, Belső-Mongólia végeláthatatlan, kietlen pusztaságai és délnyugati határán, Tibetben a Himalája nyolcezres csúcsai egyedülállóvá teszik. Nem kevésbé fenségesek emberkéz alkotta emlékei: a Datong, a Dunhuang, vagy a Luoyang környéki sziklatemplomok, ahol 1200 fülkében 50 ezer szobrot faragtak ki az 1500 évvel ezelőtt élt mesterek.
Az ország jelképe a Nagy Fal, amely a közhiedelemmel ellentétben nem látható az űrből, és amely soha sem teljesítette igazi feladatát, az ország védelmét. Leginkább útnak használták. Fővárosa Peking, ahol a legtöbb műemlék található. Elsőként a Tienanmen tér a Mennyei Béke kapujával, amely mögött a Tiltott város húzódik. Itt élt 24 generáción keresztül a mindenkori császár családjával, népes szolgálóseregével és ágyasaival egyetemben. Egyedülálló az Ég temploma is, ahová egyedül a császár tehette be a lábát évente kétszer, hogy a bő termésért imádkozzon. Nyári palotája – ahová a híresen rossz éghajlatú Pekingből vonul vissza nyaranta – elbűvölő szépségű. A több tó partján, lankás dombokon épült pagodák, templomok és tornyok, hidak, kertek, lugasok és vízi növények a kínai kertépítészet mintájául szolgáltak évszázadokon át.
|